Keletkezése:

Az égés minőségét, ami gyakorlatilag azonos fogalom a keletkező égéstermék összetételével, a légfelesleg tényező határozza meg.

Az égés alapegyenlete: CH4 + 2 O2 = CO2 + H2O  tehát az égéstermék szén-dioxidot és vízgőzt tartalmaz.
A szén-dioxid (CO2) nem mérgező (ezt lélegezzük ki), feldúsulva okozhat problémákat, ezért szellőztetéssel távolítjuk el, hígítjuk.

Gyakorlatban az égés nem az elméletileg tökéletes légfelesleggel valósul meg, ezért megjelennek más összetevők, jellemzően némi maradék oxigén is.

Szén-monoxid (CO) akkor kezd keletkezni, amikor az égési levegő az elméletileg szükséges minimális mérték alá csökken. Egy köbméter gáz elégetéséhez tíz köbméter levegő szükséges. Egy 20 kilowatt teljesítményű kazán számára óránként 20 m3 levegő szükséges.

Honnan van az égési levegő, és milyen körülmények között csökken a mennyisége, vagy szűnik meg teljesen?

Az „A” típusú készülékeknél (pl. gáztűzhely), az égési levegő a helyiségből származik, és az égéstermék oda távozik. Rögtön látható, hogy tökéletesen zárt térben idő kérdése a belső térben a szén-monoxid feldúsulása.
Ezeknél a berendezéseknél az égési levegő a belső tér levegőjének állandó frissítésével, cseréjével biztosítható.
A leggyakoribb veszélyt okozó szabálytalanság:
Az ablakok, ajtók fokozott légtömörségűre cserélése.
Utolsó mondatok: Mindig kinyitom az ablakot, nem is főzünk otthon.

A „B” típusú gázfogyasztó készülék még mindig nyílt égésterű, az égéshez szükséges levegőt a helyiségből veszi, de már rendelkezik azonban kéménnyel, ami az égésterméket a kültérbe vezeti. Az égéstermék a kéményben kialakult huzat hatására távozik. Valószínűleg minden olvasó szakértő a huzat kérdésben. Egy biztos, huzat akkor van, ha valahol bejön, és  valahol  ki is megy a levegő.
Ez a lényeg. Bármilyen magas, hihetetlenül profi kéményünk van, ha műanyag, gumitömítéses ajtókat szerelünk fel, egy gramm égéstermék sem fog a kültérbe kerülni, mert huzat sem lesz.
Amennyiben egy ilyen környezetben bekapcsoljuk a páraelszívót,( vagy a központi porszívót, vagy begyújtunk a kandallóba) akkor az jobb híján a kéményen keresztül fog levegőt beszívni, és, ha volt is valamennyi friss levegőpótlás kintről, az azonnal semmit sem ér. A baleset garantált.

A leggyakoribb veszélyt okozó szabálytalanságok:
Az ablakok, ajtók fokozott légtömörségűre cserélése
A kialakított szellőzőnyílások letakarása
Páraelszívó felszerelése
Központi porszívó beszerelése
Készülék karbantartásának elmulasztása (a hőcserélő elkormosodása)
Kandalló, kályha utólagos beépítése
Kémény karbantartás elmulasztása
Füstcső átalakítása, füstcsőbilincsek eltávolítása festéskor

Utolsó mondatok: Mindig kinyitom az ablakot, a páraelszívót nem is használjuk, ne mondja, hogy a porszívó veszélyes! Ezzel a kis kandallóval takarékoskodok, volt itt a kéményseprő, nagyon jön a hideg a szellőzőn.

A „C” típusú gázfogyasztó készülék zárt égésterű. Az égési folyamat a lakótértől hermetikusan elválasztott térben történik.

A leggyakoribb veszélyt okozó szabálytalanságok:
Nincs.
Utolsó mondatok: nincs

Jól látható, hogy a fő veszélyforrást a „B” típusú készülékek jelentik. Az évek alatt tiltásuk és elhelyezésük többször változott.
Gyakorlatilag amennyiben a kéményes készülék elhelyezése a felsorolt veszélyforrásokból többel is rendelkezik, célszerűbb a készüléket „C” típusúra cserélni, főleg akkor, ha a kéményes készülék egyébként is erősen elhasznált, energiapazarló. Elvileg van lehetőség a „B” típusú készülékek egyszerűsített cseréjére „C” típusúra, de gyakorlatilag az eljárás még mindig erősen túlbonyolított.

A szén-monoxid mérgezés

(forrás:Wikipédia)
A szén-monoxid tökéletlen égés során keletkezik. Veszélyét az jelenti, hogy színtelen, szagtalan, a levegőnél könnyebb, nem irritáló gáz, ugyanakkor sokszorta erősebben kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, így megakadályozza, hogy a vér oxigént szállítson. Emiatt már alacsony koncentrációban is mérgező. Ha a levegőben koncentrációja eléri az egy százalékot, gyakorlatilag másodpercek alatt bekövetkezik az eszméletvesztés, kisebb koncentrációknál ez hosszabb időt vesz igénybe, mivel lassabban csökken a vér oxigénszállító képessége. Tiszta levegőn egy óra alatt a vérben lekötött szénmonoxidnak mintegy fele távozik. Ez azt is jelenti, hogy ha a mérgezést szenvedő elhagyja a dúsult szén-monoxid tartalmú helyet, enyhülhetnek a tünetek. A mérgezés ettől még nehezebben ismerhető fel, és a súlyos balesetek gyakran éjszaka történnek, amikor a szén-monoxid hatásának kitettek nem változtatnak helyet.

Tünetei, következményei

A kezdeti tüneteket gyakran nem értelmezik helyesen, ezért a szénmonoxid-mérgezés olyankor is okozhat halálesetet, amikor a súlyos mérgezést hosszan tartó, jól észrevehető tünetek előzik meg. Az ájulást még nem okozó mérgezés tünetei összekeverhetők többek közt a migrén vagy az influenza bizonyos tüneteivel (fejfájás, szédülés, fáradtság, álmosság, hányinger, tudatzavar).

A mérgezést elszenvedő tudatánál van, a mérgezés gyanúját gyakran felfogja, és azt is, hogy meghal, ha nem tesz valamit, egy bizonyos mérgezési fokon túl azonban már nem képes cselekedni. A szén-monoxid a testben először lassan halmozódik, majd koncentrációja hirtelen felugrik.

• Első szakasz: A mérgezést szenvedett nyugtalan, zavart vagy kábult, a feje is fájhat, szédülhet, hányhat. A bőre időnként cseresznyepiros lesz.
• Második szakasz: Izomgörcsök a végtagokon, majd az egész testen, eszméletlenség. Az eszméletlenné vált beteg is hányhat, ami fulladást okozhat.
• Harmadik szakasz: Izomellazulás, légzésbénulás, halál.

Különböző koncentrációk okozta tünetek:

A szénmonoxid-mérgezés – ha nem is következik be a halál – agykárosodáshoz, bénuláshoz, látászavarokhoz is vezethet. Mérgezés esetén veszélyeztetettebbek a csecsemők, gyermekek, várandós anyák, az idősek és a légzési problémákkal küzdők. A szervezet toleranciaszintje a szén-monoxidra egyénenként változó (tehát nem biztos, hogy az az azonos koncentrációnak kitett személyek egyszerre lesznek rosszul). Ez számos tényezőtől függ: a ventilláció egyéni szintjétől, a fennálló agyi, illetve szív- és érrendszeri betegségtől, a szívteljesítménytől, az esetleges vérszegénységtől, drepanocytosistól (a vörösvértestek alakváltozása), egyéb hematológiai rendellenességektől, az adott légnyomástól, a metabolikus rátától.